Halljuk, olvassuk, mondják, és mondjuk mi is, hogy mindennek az alapja az önismeret. Ja és társai: szeretet, megbocsátás, elengedés és sorolhatnám. Amikor sokat hallunk valamit, újra és újra előjön különböző helyzetekben, azt is hihetjük, tudjuk miről van szó, tudjuk miről beszélnek és ezek fontosságát hangsúlyozzuk önmagunknak is.
Olvassuk a szép és megindító idézeteket, gondolatokat a közösségi oldalakon, pár pillanatra jön a nagy felismerés, igen, ez mennyire igaz, így kell tennem, így kellene éljek… aztán elragadnak a teendők, jönnek a berögzült mintáim, újra a mókuskerékben vagyok.
Másoknak könnyebb?
Aztán látunk magunk körül embereket, akik elégedettek, szépen haladnak az életükben, kiegyensúlyozottak, a gyerekeik jól tanulnak, vidámak és felszabadultak, boldog, kielégítő kapcsolatokban élnek, szeretnek és szeretve vannak. Milyen jó nekik – érzésünk van, hogy csinálja?
Bezzeg neki könnyebb…. Én meg küzdök, folyton csalódok, kihasználnak, a gyerekek is figyelmen kívül hagyják amit mondok, na meg a főnököm is beszólt, a férjem is magával van elfoglalva, nem látja, mit meg nem teszek…. nekem nehezebb minden.
Két út van. Beletörődünk, elfogadjuk, hogy nekem ez jutott. Vagy pedig mélyebben átgondoljuk mit is kellene nekünk is másképp csinálni és rögtön kérdések, miértek kezdenek elárasztani.
Hogyan gondolkodom, viselkedem és érzek?
Ahogyan kommunikálok az rendben van? Miért így kommunikálok és mit érek el vele? Miért veszekedünk állandóan a párommal? Miért mindig ugyanaz a vége? Vágyom az elismerésre, a kedvességre, de be tudom fogadni egyáltalán? Én tudok dícsérni, visszajelzést kérni? Hogyan látom magamat a környezetem vonatkozásában? Mindig csak a kötelességben vagyok? Már nem is tudok örülni? Állandóan másoknak akarok megfelelni, miért így cselekszem? Miért érzem úgy, hogy állandó rohanásban vagyok? Miért nem tudom meghúzni a határaimat?
Befelé figyelni nem könnyű, szembesülni önmagunkkal még nehezebb. Rájövünk, hogy akikről azt hittük, adatott nekik a könnyű élet, azok már előttünk tartanak az úton és tettek a változásért. Hiszen keveseknek adatik, hogy születésétől fogva olyan stabil alapokat kapott a lelki fejlődéséhez, hogy ne kelljen újra tervezni és újra írnia a Sorskönyvének néhány oldalát, vagy akár az egész könyvet.
JVR
