Jónás-Vincze Renáta vagyok,

Egy 17 éves, felnőtt kor küszöbén álló gyermek édesanyja. Anyaként egy dologban voltam teljes mértékben biztos a születésétől fogva, hogy az életében szülőként minta leszek, követendő, vagy követésre nem méltó. Amit adni tudok magamból, befolyásolni fogja az életét. Szülőként tudtam, sok kihívás és elbizonytalanodás jön majd, de a feltétel nélküli szeretet mellett, a tudatosság az, ami segíteni fog minket. Szülőként én is azt érzem, hogy az a legfontosabb számomra, hogy boldog legyen a gyermekem, ehhez viszont a személyiségfejlődését értően és tudatossággal kell támogassam. Emellett a saját boldogságomon is dolgoznom kell, hiszen boldog szülő tud boldog gyermeket nevelni.

A Szegedi Tudományegyetemen végeztem egyetemi tanulmányaimat, majd tanárként tanítottam középiskolában. Tanárként is azt tapasztaltam, hogy a személyiségfejlődés szorosan összefügg a tanulási képességgel is. A tanulás velünk született ösztön, ami ideális körülmények között örömet okoz. Láttam azonban, hogy a tanulási nehézség maradandó sérülésekkel jár. Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy támogassuk gyermekünket, ha azt tapasztaljuk, hogy nem szeret tanulni, rossz jegyeket hoz, magatartási problémái vannak. A szülői felismerés felelőssége vitathatatlan. Egyre nő a tanulási problémával küzdő gyermekek száma. Sokan idegrendszeri éretlenséggel kezdik az iskolás éveiket, ami akár egy életre meghatározza az énképüket. Van, hogy nem megfelelő tanulási szokások rögzültek, nem a gyermek preferenciájához igazodik a tanulási módszere, így elmarad a kellő eredmény is. A végeredmény ugyanaz, büntetik, elmarasztalják, rombolják az önbizalmát, szorong az iskolától, szomorú és perifériára kerül. Egyenes következménye, hogy elvész a tanulási motiváció, agresszív vagy épp túlzottan engedelmes lesz, kényszeres tüneteket produkál, esetleg további pszichés, krónikus betegségek alakulnak ki. Tanárként éreztem, kevesebb a ráhatásom, mint gondoltam, hiszen a szülőkhöz eljutni, nekik segíteni nem az én kompetenciám.

Később pénzügyi területen képeztem tovább magam és a banki szférában dolgoztam 18 évet, utóbbi 10 évet vezetőként. Sokan mondták már, hogy a két terület nagyon messze áll egymástól, de valójában soha nem éreztem így. Mindig is az ember és az emberi „működés” állt a munkám és érdeklődésem középpontjában. Akár a diákok önmegvalósítási képességeit erősítettem az iskolában, akár az ügyfelek pénzügyi tudatosságát, felelősségvállalását igyekeztem erősíteni, és a pénzügyi egészség szemléletét átadni. Az évek alatt tovább tudatosodott bennem, hogy ahhoz, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjanak a pályakezdő fiatalok, olyan skillekre van szükségük, amelyek nagy része már a gyermekkortól elsajátított, a családból és nem az iskolapadból hozott, tudatos szülői nevelés által beépült minta. Mik ezek? Könnyen, gyorsan tanul, adaptív és alkalmazható tudása van, eredményorientált, pragmatikus és hiteles. Rugalmas, könnyen és gyorsan alkalmazkodik a változásokhoz, emberekhez, magas érzelmi intelligenciája van. Nem utolsósorban kellő önismerettel rendelkezik, mely megalapozza egészséges önbizalmát. Ezek a képességek mentálisan egészséges fejlődés mentén tudnak kibontakozni. Egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy van egy Kiindulópont, ami alapja az önmegvalósító életnek: a Szülők, vagyis a Család.

Tanulmányaimat ezirányban folytattam tovább, hogy kisgyermekkortól támogatni tudjam azt a folyamatot, ami által gyermekednek lehetősége lesz azon képességek elsajátítására, amelyekkel életét irányítani képes legyen, életvezetése pedig tudatosan a kiteljesedése felé tartson. Te vagy a Kiindulópont, a követendő példa, hiszen boldog szülő nevel boldog gyermeket, önismereti hiányossággal küzdő, sérült önbizalmú szülő, sérült gyermeket képes nevelni. Munkám során a fókuszban a szülő- gyermek kapcsolat áll, a gyermek nehézségeivel foglalkozom, közben szülőként segítelek tudatosságod emelésében, hogy megértsd a problémák kialakulását, majd a későbbiekben megelőzését.

Dolgozzunk azon, hogy követendő Kiindulópont-ok legyünk gyermekeinknek!