Szülőként a gyermekünkben a csodákat látjuk, a pozitív dolgait erősítjük és a boldog életéről ábrándozunk. Ez egyrészről rendben is van, hiszen anyának és apának a szeme fényei.
Vajon hajlamosak vagyunk nem tudomást venni apróságnak tűnő dolgokról, mint hogy nem szeret játszani, vagy iskolába megyünk, de nem tudja bekötni a cipőfűzőjét? Vagy nem szeret rajzolni, nem köti le a mese, de olyan szépen szavalt az ovis évzárón? Rendszeresen elveszít dolgokat? Rosszul kezeli a váratlan helyzeteket? Nem képes nyugton ülni, nem köti le semmi? Miért borul ki, ha nem úgy van valami, ahogyan ő szeretné? Nem javul a beszédhibája? Leeszi magát folyton? Nem tud elaludni soha időben? Állandóan megüti magát, sebes a térde? Kényszermozgása van?
A jó hír, hogy nem rossz a gyermek és nem is neveletlen, nem is minket akar bosszantani.
Kezelhető és megszüntethető jelenséggel állhatunk szemben és ez az idegrendszeri éretlenség. Az idegrendszeri éretlenség tünetei számosak lehetnek és ha figyelmen kívül hagyjuk őket, akkor a gyermek nehézségei az iskolában halmozottan jelen lesznek. Írás, olvasás, számolási nehézségekkel küzdhet majd, tanulási problémák adódhatnak. Ráadásul viselkedésük miatt a közösségben negatív hatások érik ezeket a gyermekeket, sérül az önértékelésük, rossz gyerek tudat alakulhat ki és az énképe már kisgyermekkorban, kisiskoláskorban sérül.
Speciális mozgással és képességfejlesztéssel az idegrendszeri érés rendezhető. Érdemes a fejlesztést minél előbb elkezdeni, hogy mire suliba megy, a motivációját, lelkesedését ne törje le a kudarc, amit már az első hetek után gyűjteni kezdhet. Maradhasson meg az a lelkesedés, az az öröm a lelkében, mint amikor az első füzeteit és tolltartóját készítette össze az első tanítási napja előtt.
JVR
